Farkas Edina:

Sarus Dorián

Kisfiam megszületett 3750 és 51 cm el.Két naposan vették észre hogy nagyon gyorsan ver a szíve.Ami akkor 250/min volt.Beállítottak nála egy gyógyszert,(betaloc),ez mellett szívritmuzavara heti kétszer előjött.Doktor Úr próbált egy másikat,(rythmonorm),ami szerencsére bevállt,mellette nem volt roham.Egy hónapos volt kisfiam,mikor hazajöhettünk a kórházból,itthon hallgatnom kellett sztetoszkóppal,amit meg is tanítottak a szülőkkel!Itthon napi 3 szor hallgattam a kisfiam.Egy délelőtt,épp kontrollra készültünk vissza a kórházba,öltöztetés közben,meghallgattam,amikor rettenet gyors szívverést hallottam,mai nap hallom a fülembe,azonnal indultunk vele a kórházban,minden kopogás nélkül,rohantunk a doktor úrhoz,hogy baj van,annyit mondott,nagyon örül hogy észrevettük,azonnal fel a PIC.-re,ahol hála isten sikerült,visszaállítani a pulzusát..Egy hetet voltunk akkor bent,doktor úr elmondta,azért jött elő,mert a gyógyszeradagja a súlyához képest kevés volt,gyorsabban hízott,mint ahogy a doktor úr gondolta.Mindig a súlyához emelték a dózist.Minden hónapba jártunk kontrollra,két éves koráig szedtük a gyógyszert,amit szép lassan elvett az orvos,és abbahagyhattuk a hallgatózást is,mikor ezt kijelentette az orvos,a legboldogabb ember voltam a világon.Most kisfiam 3.5 éves,és hála isten elnőttük ezt a betegséget,(Paroxysmalis supraventricularis tachycardia).Röviden ennyi ...